DE MIÉRT…..
Bizony, de sokszor is van úgy, hogy megállunk egy kép előtt, és felkiáltunk, hogy milyen jó. Egy esküvői fotó esetében ezt vajon mire mondjuk?
Nyilván, elsősorban annak köszönhető az elragadtatásunk, hogy szép a pár vagy a háttér. Egy esküvői vagy rendezvényfotósnak kötelessége mindent körbe fotóznia. Készüljenek szép fotók a párról (hiszen ők a legszebbek ilyenkor), legyen szép fotó a teremről (amiről látszik, hogy nagyon szépen, elegánsan volt feldíszítve), és legyen szép fotó az ennivalóról is.
A kép váltson ki impressziót, és független legyen attól, hogy hol és kiről készült. Látványára teljesen spontán módon jöjjön ki a szemlélőből az is, hogy „hú, de jó!” Váltson ki csodálatot és egy kis egészséges irigységet is – de mindig a szépet kell kihangsúlyozni. Akkor is, ha például a menyasszony fáradt, vagy ha a vőlegény nem szereti, hogy fotózzák.
Érdemes elterelni a figyelmüket olyan irányba, hogy ne a fotózással, hanem a helyzettel és egymással legyenek elfoglalva. Például sétáljanak olyan erdőben, ami önmagában is nagyon szép. Ilyenkor is – például egy rájuk vetődő árnyékkal – sok minden leplezhető. Azt azonban sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az aktuális ifjú pár mindig a legszebb, a legcsodálatosabb – függetlenül attól, hogy teltebbek, soványabbak vagy bármilyenek.
Egy esküvői fotósnak ez nem lehet szempont, jóllehet a kedvet, a hangulatot meg kell teremtenie a fotózáshoz, hogy jók lehessenek a képek. Apróbb trükköket is alkalmazhat: például, hogy a menyasszonyt többször fotózza, vagy a vőlegényt úgy állítja be, hogy ne tűnjön fel, hogy ezt a fotózást ő annyira nem is akarta.
Ha mindezeket teljesíti az alkalmazott fotográfus, akkor nem is lehet kérdés, hogy mitől jó egy kép. A jó kép ugyanis nem csak impressziót vált ki a nézőből, de elégedett vele a megrendelő is.
Szép, hiszen önkénytelenül is ezt mondjuk rá: „Ezt évekig elnézegetném a falamon!!”
