Sokszor előfordul, hogy a megrendelő (esküvős pár vagy üzleti megrendelő) csak a digitális képállományt kéri, papírképet nem.
Ez nekem is pozitív lehetne, hiszen nem kell pluszkiadásba vernem magam a fényképek kinyomtatásával. Viszont elég nagy problémával találkozhatok… Nem kizárt ugyanis, hogy a megrendelő egyszercsak visszahív, mondván: „nagyon rosszak lettek a képek”, mivel az ő monitorán nagyon világosak vagy nagyon sötétek.
Aztán, amikor tisztázzuk, hogy nemcsak a fotókat, hanem például a weblapokat is „rossz minőségűnek” látja, kiderül: a megrendelő éppen kint ül a kertben, és a laptop-monitorán nézi a képeket. Nem gondolt arra, hogy a laptop fényereje nem arra van kitalálva, hogy akár a Nappal szemben nézegessünk rajta fényképeket.
Ha viszont papírképeket vagy fotókönyvet is adok, akkor azokat bárhol, a teljes szépségükben meg tudja nézni.
Egyébként céges megrendelések esetében is elő szokott fordulni, hogy reklamálnak: „Marci, nem ugyanaz a színe a terméknek, mint ami nekem itt, a monitorom van!” Különbségek természetesen akkor is adódhatnak, ha több százezer forintos, profin bekalibrált a készülék… – emiatt tehát például a „problémás” termék esetében a CD-hez úgynevezett Proof-ot kell mellékelni, ami a digitális fotózási folyamatnak a dokumentuma.
Ez az, ami a mi monitorunk vagy az adott termék mellé rakva ugyanazt a színt mutatja. Ezt a módszert minden profi fotósnak követnie kellene, miként azt is tudniuk, hogy a színeket hozzá kell állítani az adott nyomdagéphez. Továbbá, hogy az se mindegy, hogy milyen papírra, milyen nyomdagéppel, hány példányban és hány alkalommal nyomtatjuk.
Ez egy közös munka, amely során össze kell hangolni például a nyomda, a fotólabor és a házi nyomtató munkáját. Magyarán: legyen meg a color management!
