Ha ellenőriztük a kiszemelt fényképezőgép ISO-tartományát, akkor következhet a zoomolási képesség és az optika megvizsgálása, s csak ezután foglalkozzunk a pixelszámmal (továbbá a gépváz fogásával és a márkával).
Hiába van ugyanis 20 megapixeles gépünk, ha nagyon kicsi az érzékelője, illetve az ISO-tartománya. Sokan elfelejtik azt is, hogy rossz képet jó géppel is csinálhatunk, ha ész nélkül, tudás nélkül használjuk.
Egy profi gép annál nagyobb, minél nagyobb fizikálisan a CCD-je. Ezután jön a „pixelek háborúja”, majd pedig az, hogy a CCD-nek mekkora a dinamikatartománya. A középformátumú fényképezésnek ugyanis az a nagy titka és a trükkje, hogy hatalmas képállományokat készít: egy fotó akár 180 megabájtos is lehet.
Ezzel szemben egy profi, tükörreflexes DSLR-gép képmérete csak mintegy 30 megabájt. A kettő között elég nagy a különbség. Egy profi fotósnak illene profi (3-10 millió forintba kerülő és háromévente lecserélendő) középformátumú gépet használnia, de sajnos a megrendelők ezt nem tudják megfizetni. Ma a profik között is ez a „legnagyobb kisformátumú” gép a standard; az ára megközelítőleg egymillió forint.
Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, amit a telefonok fejlődése vet fel! Nevezetesen, hogy a 20-30 ezer forintos fényképezőgépeknek nagy valószínűséggel nincs jövőjük – a tudásukkal ugyanis már egy átlagos telefon is rendelkezik…
